Ahol a Hősök és a Hajlakkok születnek...:PP

ÚJ HELYSZÍNNN

Na mondom én, hogy vándorlás van. Ma reggel 9kor elindultunk Shakerből (ugye milyen korán?) Washingtonba. A múltkor azt mondtam, hogy az utazásról nem sok mindent tudok mondani, de ez nem igaz. Igazából én szeretek utazni… nem számít, hogy hova megyek, vagy mivel megyek (csak az számít, hogy az ablak mellett üljek). Körülbelül 2 órán keresztül bámultam ki az ablakon és az volt a szép az egészben, hogy észre se vettem, hogy már 2 órája csinálom. Viszont azt észrevettem, hogy már nagyon nagyon kell pisilni…de persze ilyenkor sehol egy pihenőhely vagy bokor (na jó bokor az volt, de annyira azért mégsem kellett). Aztán amikor végre megálltunk rohantam a mosdóba. Viszont nem mondanám, hogy megkönnyebbülten jöttem ki, mert ez olyan önműködő wc volt, vagyis ha mozgást érzékel, akkor lehúzza magát (mondhatnánk öngyilkos hajlamú wc nek is). És én tapogattam hátra hátha van még wc papír mögöttem… erre a wc nem lehúzza magát?:DD még fel is kiáltottam, hogy „ mi a jó büdös…” amikor halottam, hogy más fülkékből is hasonló reakciók szűrődnek át…:P WTF??? :P

Aztán mentünk és mentünk és mentünk akkor hirtelen kaptam egy sms-t, hogy Üdvözöljük az Egyesült Államokban…:D hát nem kedves tőlük??:P amúgy ez kb. a hatodik ilyen sms-em volt…és azért kaptam, mert átléptünk Pennsylvaniaba…új állam, új ország…:PP  Aztán csak mentünk és mentünk és mentünk és akkor meg majdnem meghaltunk. Mi csak szépen mentünk a sávunkban, amikor előre néztem és valami nem stimmelt. Nem tudtam volna hirtelen megmondani, hogy mi..de valami nem igazán volt a helyén. Közben közelebb értünk és úgy tűnt mintha a jobbról egy teherautó nem egészen egyenesen menne…mármint olyan optikai csalódásnak tűnt, mert még mindig elég messze voltunk….de az autópályán elég gyorsan történnek a dolgok.. szóval egy pillanattal később már láttam, hogy mi a probléma forrása.. méghozzá az, hogy a teherautó elég durván sávot váltott csak a hátsó része később ért oda mint az eleje…de mi meg mentünk a jó kis 130-140 km/h-val és onnan lefékezni nem túl egyszerű dolog…amikor hirtelen egy teherautó hátsója kerül a sávba….szóval satu fék….minden borult ami csak a kocsiban volt…és már vártam a csattanást…de tényleg…megfeszültek az övek…és a teherautó már majdnem egészen a sávban volt,de a féktávolság túl nagy…

Szóval pár centin múlott az egész...és amikor nem volt csattanás, akkor meg már hátulról vártam a csattanást…mert nem létezik, hogy aki előtt ilyen hirtelen lefékez valaki az nem rongyol bele az illetőbe hátulról….de nem…szerencsére senki nem volt mögöttünk…:PP jippi…:D túléltük…aztán amikor megelőztük a kedvenc teherautónkat a középsőujjunk felmutatásával köszöntünk meg neki a közreműködést:PP

Aztán mentünk tovább és tovább…és még tovább….és esett az eső, aztán sütött a nap, aztán zuhogott, aztán elállt, aztán beborult, aztán megint esett, aztán szemerkélt, aztán ömlött és megint sütött a nap…:P úgyhogy így folytattuk az utunkat pár óráig. Amikor megálltunk egy benzinkútnál és gondoltam minden lehetőséget ki kell használni, hogy lehúzzam magam a wc-n ezért igénybe vettem a „restroom” szolgáltatásait. Amikor mentem be egy csapata Hill Billy állt a boltban szóval elosontam mellettük, de amikor jöttem vissza nem volt ekkora szerencsém…szóval vigyorogva rám nézett az egyik és filmbeillően felvont szemöldökkel azt mondta, hogy idézem: „Hello”. Legalább ez még egy kulturált megnyilvánulás volt,szóval én is ugyanilyen kulturáltan válaszoltam: Hi…és kisiettem az ajtón….igaz én nem vontam fel a szemöldökömet és nem is vogyorogtam..de szerintem értette a célzást:PP

És csak mentünk és mentünk tovább…amíg el nem értünk Marylandbe…jeeee:P Na ide viszont van egy filmem nektek (amit már tegnap is mondtam) Négyen egy gatyában…Marylandben játszódik…éésss ha jól sejtem akkor ráadásul Pasadena-ban de abban nem vagyok biztos, viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy én pasadenaban játszódom….:P vagyis vagyok… na:PP Amúgy kb .egy órányira vagyunk Washingtontól egy Bred and Breakfast szállóban…de erről majd később…. Mert ami még igazán izgi az az, hogy: innen nem messze van Baltimore ahol a Hajlakk is játszódik (Good Morning Baltimore…nagyon jó szám…tessék meghallgatni) éésss Annapolis ahol meg a „hősök születnek”…:P (az is jó film azt is tessék megnézni)  és persze hát amit már mondtam is Washington…:P ahol az Obamák születnek…:D

Na tehát van egy házunk… mármint béreltünk egy házat… mármint…na értsétek jól. És amikor a néni körbe mutatott mindent megálltunk egy szobánál és akkor mondja hogy gondolom ez lesz a te szobád….én meg csak pislogtam, mint hal a vízben…mert ez a ház kívülről ugyan kicsinek tűnik, de igazából hatalmas…szóval most van egy szobám ami nagyobb mint az otthoni szobám és van hozzá egy fürdőszobám, ami szintén nagyobb mint az otthoni szobám…és mindenféle levendulás trutymó meg testápoló meg olaj meg tusfürdő meg minden van…SLEEPing dolgok….(amitől majd jobban alszol) :P

Na aztán amikor kipakoltunk elmentünk enni Anne Arundel seafood kajáldájába…és én csak azt tudom mondani, hogy soha de soha de soha ne egyetek ott (never ever) :P Italian Pasta Salad-ot rendeltem…Alex meg Italian Seafood pasta-t….na gondolhatjátok hogy gőzöm nem volt melyik melyik. De Alex elment a kocsihoz, szóval kiválasztottam egyet és elkezdtem enni, de az valami kegyetlenül rossz volt…olyan mint amikor a cukrot összekevered a majonézzel (mondjuk ki csinálna ilyet, hacsak nem kínzási célzattal) …marha édes és gelj…és fújj…:P Szóval elég rendes megsóztam, hogy adjak neki valami ízt…amikor Alex visszajött és közölte, hogy az az Italian Seafood Pasta…én meg örömmel átnyújtottam neki….:D

De nem sokáig tartott az örömöm mert az Italian Pasta Salad se volt jobb…:P Közbe Alex elkezdte enni a sajátját..és megjegyezte, hogy mintha kicsit sós lenne…:PP xDD ömmm…:P

Italian Seafood Pasta

Italian Pasta Salad

ezek nem mi voltunk...:P

Na az igen borzalmas vacsora után felfedező körútra indultam a házban…mert fa burkolat van mindenhol és észrevettem, hogy néhány helyen nyílik.. vagyis rejtett ajtók vannak mindenhol…szóval körbejártam és kinyitogattam őket. Az egyikben egy tonna törülközőt találtam meg 3 női bugyit (no comment) a másikban egy motoros rojtos bőrmellényt…:P a harmadikban a Szex és new York 5 évadját dvd-n…ajándékszatyorban…:P a negyedikben  legalább 45 pakli kártya…és így tovább és így tovább…szóval kincskeresőnek éreztem magam:DD Minden fiókot minden ajtót kinyitottam (hiába láttam a Kékszakállú herceg várát vagy 25ször, úgy tűnik nem tanulok belőle, de szerencsére halott feleségeket nem találtam, meg véres fegyvereket se) de mondjuk 5-6 db horgászbotot meg egy csomó más dvd-t azt igen:PP Szóval este neki is ültünk megnézni a „The ghost and Mrs. Muir” 1942-es fekete-fehér filmet:DD marhaaaa jóó volt:PP és plusz örömet adott az a felfedezés, hogy Natalie Wood is játszott benne (igaz még csak kislány volt) :PP akiről van egy film…most meg fogtok lepődni: Natalie Wood élete (éééss aki Natalie Wood-ot játsza…véletlenül pont Molly Gibson-t is játszotta az édesek és mostohákban…) ami gondolom senkit nem érdekel..de én azért megosztom veletek:DD 

Szex és New York 5 évad:P

Holnap pedig irány Washington…:P ja amúgy még egy teljesen érdektelen közlemény, de nem tudom mi ez a sampon amit itt találtam..de olyan jó lett tőle a hajam…:DD xDD apró örömök az életben. :PP